A kétévente megrendezésre kerülő picornavírus vándor konferenciát idén Belgium egyik csendes az Északi-tenger partján fekvő kis városában, Blankenbergben, a Floreal Hotel Konferencia Központban rendezték meg március 9 és 14. között. A konferencia hivatalos nyelve az angol volt. Közel 300 résztvevőjével a picornavírus találkozó a kisebb, ezáltal családiasabb légkörű konferenciák közé tartozik. A rendezvénysorozat hivatalos célja hogy a picornavírusokkal foglalkozó kutatók, orvosok és állatorvosok bemutathassák legfrissebb tudományos eredményeiket; megbeszélhessék, kicserélhessék tapasztalataikat, és hogy új, nemzetközi együttműködéseket köthessenek. A viszonylag alacsony létszám ellenére a világ számos országából, többek közt Angliából, Egyesült Államokból, Etiópiából, Kínából, Japánból és Ausztráliából is érkeztek résztvevők. Előadóként egyedül én képviseltem hazánkat. A konferencián lehetőségem volt több, eddig csak a tudományos közleményeikből ismert szakemberrel személyesen is találkozni. A konferencia lineáris felépítését tekintve eltérő a legtöbb hazai és nemzetközi konferenciától, ahol az előadásokat és a tudományos posztereket párhozamosan futó szekciókra bontják, ezáltal az előadások rangsorolására, fontosnak tartott, egy időben zajló előadások kihagyására kényszerítve a résztvevőket. A hat napos konferencia programjának lineáris felépítése lehetővé tette a résztvevők számára, hogy a konferencia minden előadását meghallgassák. A konferencián három különböző előadás-típussal lehetett találkozni: a ”Vitaindító” előadással (Keynote lecture), amelyek a szekciók fő témáit bemutató, 30 perces előadások voltak; szekciós előadásokkal (Communications), melyek az egyes szekciók tudományos érdeklődésre számot tartó 8 illetve 12 perces előadásai voltak; illetve egy-egy szűkebb témát tömören bemutató, rövid 5 perces (Shotgun presentation) előadásokkal. Az 5 perces előadások anyagát kötelezően a poszter-szekcióban is be kellett mutatni. Az a megtiszteltetés ért, hogy a konferenciára benyújtott anyagomat egy 8 perces szekciós-előadás keretében mutathattam be. Az előadásom címe: Avian picornaviruses: detection, characterization and comparative genome analysis, amelyet kedden (03.11) a 3. ”Virus genetics, genome plasticity, novel viruses, classification” témájú szekcióban adhattam elő. A találkozó tematikáját, amelynek fókuszában a találkozó nevéből is adódóan a picornavírusok (Picornaviridae víruscsalád) álltak, az egyes szekciók témái jól jellemzik. Az előadások és tudományos poszterek az alábbi főbb témákkal foglalkoztak: (i) Vírusok életciklusa, replikációja, transzlációja; (ii) Vírus-gazdasejt kölcsönhatás; (iii) Virális genomika, plaszticitás, új vírusok, nevezéktan; (iv) Epidemiológia, klinikai virológia és új diagnosztikai módszerek; (v) Antivirális szerek, vakcinák, betegség-megelőzés és kontroll, eradikáció. Az előadások és a poszterek megtekintése után több fontos észrevételt is tettem. A találkozón bemutatott munkák döntő többsége többszereplős, nemzetközi együttműködések eredményein alapuló, főleg humán-egészségügyi vagy állategészségügyi/gazdasági szempontból fontos picornavírusok vizsgálatáról szóltak. Jelentős erőfeszítéseket tesznek egyes emberi kórokozók, úgy mint az akut hepatitiszt okozó hepatitisz A vírus, többek közt meningoencephalitis-t is okozó Enterovírus 71, a nemrég felfedezett Rhinovírus C vírusok, illetve a páros ujjú patások között ragadós száj- és körömfájást okozó vírus (foot-and-mouth disease virus, FMDV) virális életciklusának, patogenitásának részletekbe menő feltárására. Emellett több, a humán parechovírusok, illetve a különböző enterovírusok epidemiológiai vizsgálatával, molekuláris diagnosztikájával, esetleges antivirális kezelési módszereivel foglalkozó posztert is találtam. Laboratóriumi vizsgálatok ígéretes eredményeket mutattak az endoplazmatikus retikulumban és a Golgi komplexben előforduló foszfatidilinozitol 4-kináz III béta enzim-blokkolók, illetve virion kicsomagolódását gátló, antivirális hatású imidazolidin-vegyületek, illetve a vapendavir enterovírus fertőzésekben történő alkalmazhatóságáról. Ezen antivirális szerek vizsgálata még csak laboratóriumi stádiumban van. Érdekességként jelzem, hogy a régóta ismert humán kórokozók (lásd feljebb) vizsgálata mellett új potenciálisan humán patogén vírusok, például a nemrég azonosított (2007) első humán kardiovírus, a Saffold vírus (Cardiovirus nemzetség) patogenitásának vizsgálatai is megkezdődtek.

Az egyik legérdekesebb előadást dr. Mark Pallansch, a CDC (Centers for Disease Control and Prevention Atlanta, Georgia, USA) Virológiai részlegének igazgatója adta elő a globális poliovírus eradikáció jelenlegi állásáról, amelynek címe: ”The Long and Winding Road to Polio Eradication: How close we are?”. Az 1988-ban létre hozott, a járványos gyermekbénulást okozó poliovírus világ szinten történő kiirtását célzó program 2000-re becsülte a poliovírus eradikációjának végdátumát. Sajnos még 2013-ban is világ szinten mintegy 400 jelentett polio esetről tudunk. A teljes eradikáció még évekre van, azonban a program eddig is jelentős sikereket ért el: a kettes-típusú vad poliovírus kiirtásra került, és 3-as típusú vad poliovírus okozta megbetegedést sem jelentettek az elmúlt 3 évben, azonban több vakcina-eredetű 2-es poliovírus okozta járvány is bejelentésre került az elmúlt években. Nagy sikerként könyvelhető el egyrészt, hogy Indiában 3 éve nem volt vad poliovírus okozta bejelentett megbetegedés, másrészt hogy a teljes délkelet-ázsiai régiót polio-mentesnek nyilvánították. A program számára a legnagyobb kihívást az összesen háromra szűkült vad poliovírus endémiás országok (Afganisztán, Pakisztán és Nigéria) polio-mentesítése, illetve a vad poliovírusoknak az eddig polio-mentes területeken (pl. Szomália, Szíria illetve Izrael) részben az endémiás területekről történő újra terjedése jelenti. Mivel az orális vakcina (OPV) törzsek okozta polio-járványok aránya egyre számottevőbb, ezért az OPV vakcinák fokozatos kivezetése és az inaktivált polio vakcinák (IPV) bevezetése, valamint a monitoring rendszerek (környezeti minták, szennyvíz, illetve élő vizek poliovírus vizsgálata) felállítása/fenntartása és a vakcináció folytatása az endémiás országokban a program jelenlegi legfőbb feladatai.

A poliovírus (remélhetően mielőbbi) eradikációja után több kutató szerint az úgynevezett neurovirulens Enterovírus 71 (EV-71) lehet az egyik legfontosabb népegészségügyi probléma kiváltképp a távol-keleti országokban, hívta fel a figyelmet rá Satoshi Koike az ”Enterovirus 71: an emerging enterovirus” című előadásában. Főleg a csecsemők és kisgyermekek körében úgynevezett kéz-láb-száj betegséget okozó EV-71 az esetek egy részében olykor súlyos neurológiai tünetekkel (neurovirulens EV-71) is járhat. A neurovirulens EV-71 főleg Délkelet- és Kelet-Ázsia országaiban (Tajvan, Malajzia, Szingapúr, Japán és Kína) okoznak jelentős közegészségügyi problémát. Napjaink egyik fontos felfedezése a neurovirulens EV-71-el kapcsolatban a Scavenger receptor B2, mint vírus-receptor szerepe a neurológiai tünetekkel járó EV-71 fertőzésekben.

A konferencia másik érdekes előadása Prof. Stan Lemon-nak a hepatitisz A vírus immunrendszer kikerülését célzó, eddig nem ismert stratégiájának bemutatásáról szólt (”Opening lecture: Hepatitis A virus”). A közel egy órás előadás lényegében Lemon és munkatársainak a tavalyi évben a Nature című tudományos folyóiratban megjelent (Nature 2013 April 18; 496(7445): 367–371.) publikációjára épült. Az úgynevezett lipid burok nélküli hepatitisz A vírussal (Picornaviridae család, Hepatovirus nemzetség) fertőződött májsejtekből a virionok képesek a gazdasejt membránjával körülvett, exoszómához hasonló vezikulákba csomagolódva az intracelluláris térbe, illetve a véráramba kiürülni.

A membránnal határolt vezikulák egyszerre több (2-3 db.) fertőzőképes viriont is tartalmazhatnak, amelyekhez nem képesek kapcsolódni a gazdaszervezet neutralizáló antitestjei, ezáltal (részlegesen) kibújva az immunrendszer blokkoló hatása alól. Az úgynevezett burkos hepatitisz A vírus (eHAV = enveloped HAV) képződésének hátterében a HAV 2A fehérjéje áll, amely a többi picornavírussal ellentétben nem enzimatikus, hanem strukturális funkcióval rendelkezik.

A picornavírus találkozó lehetőséget biztosít többek közt a picornavírusok jelenlegi és jövőbeni rendszertanának megvitatására, új nemzetségek, fajok nevezéktan-javaslatainak megtárgyalására. A találkozón Nick. J. Knowles az ICTV (International Committee on Taxonomy of Viruses) Picornavirus Study Group jelenlegi vezetője mutatta be a picornavírus család jelenlegi rendszertanát és az újonnan felfedezett vírusok rendszertani besorolásának, az új rendszertani egységek elnevezéseinek javaslatát a ”Picornaviridae: 26 genera, 46 species and growing” című előadásában. Jelenleg érvényes hivatalos rendszertani besorolások alapján a Picornaviridae víruscsalád 46 fajból áll, amelyet összesen 26 különböző nemzetségbe soroltak. A hivatalosan elfogadott picornavírus fajokon kívül legalább 18 új, lehetséges picornavírus fajról tudunk, amelyek legalább 7 új nemzetséget alkotnak. Ezeket az elmúlt pár évben azonosították, és hivatalos rendszertani besorolásuk még nem történt meg. A picornavírusok rendszertana egyre komplexebb, az új nemzetségek egyre rohamosabban növekvő száma (a nemzetségek száma kétévente szinte megduplázódik) miatt új, nemzetségek fölötti rendszertani egységek, úgynevezett alcsaládok létrehozására tettek javaslatot. Az esetleges alcsaládok száma, nevezéktana és nemzetség-összetétele még kidolgozás alatt áll. Emellett az eddig hivatalosan érvényben nemzetségek jövőbeli ”újrafogalmazása” is felmerült.

A következő picornavírus találkozót 2016. szeptember 4 és 8 között Svájcban rendezik meg.