A gerinces fajokat fertőző Picornaviridae családba tartozó vírusok pozitív, egyszálú RNS (ribonukleinsav) genommal rendelkeznek. Az örökítő anyag típusára, és a genom megsokszorozódásának különbségeire épülő Baltimore vírus besorolási rendszer (lásd bővebben itt) IV csoportjába tartozik. Az eddig ismert összes picornavírus pozitív polaritású genomja változó hosszúságú poliadenin farokkal rendelkezik, amely genom felépítés nagyfokú hasonlóságot mutat az eukarióta hírvivő RNS (hírvivő = messenger, mRNS) molekulákhoz. A picornavírusok 7000-9000 ribonukleotidból álló genomja kevés kivételtől eltekintve egy nagyméretű virális poliproteint kódoló nyílt leolvasási keretből (Open Reading Frame = ORF) és az azt határoló 5’ és 3’ nem kódoló régióból (UnTranslated Region = UTR) áll. A genom 5’ végéhez egy a VPg nevű virális fehérje kapcsolódik. Az ORFről a megfertőződött sejtben átíródó, általában 240-250 kDa tömegű (2100-2800 aminosavból álló) virális poliprotein úgynevezett strukturális P1 (a virion fehérjeburkát alkotó fehérjéket kódoló) és nem-strukturális P2 és P3 (a vírus sejten belüli ciklusához köthető fehérjéket kódoló) részekre osztható. Virion = a sejtből kiszabadult, fertőzőképes vírus-partikula, fehérjeburok és genom együttese. A picornavírusok egy része egy úgynevezett ”Leader” (L) fehérjét is kódol, amely funkcióját tekintve a nem-strukturális fehérjékhez tartozik. A virális poliprotein specifikus - általában a virális poliprotein részét képező - fehérje bontó enzimek (3C, 2A; L) segítségével különböző méretű és funkciójú virális fehérjékre hasad. A hasadási folyamat köztes termékeit különböző betűkombinációkkal jelölik (pl.: 3CD a 3C és 3D virális enzimek prekurzora). A P1 régió a picornavírusok egy részében (pl.: parechovírusok, kobuvírusok…) VP0 (1AB), VP3 (1C), VP1 (1D) fehérjékre hasad, más picornavírusokban a VP0 fehérje hasításával további két fehérje (VP4 és VP2) jön létre.