A jelenleg ismert madár picornavírusok döntő többségét (≈70%-át) házi szárnyasokból (kacsa, házi tyúk, pulyka, fürj) azonosították. Kutatócsoportunk ezért kezdte el vizsgálni a vadon élő madarak, ezeken belül is a vándorló madarak picornavírusait. 2013-ban sikerült egy, az addig ismert picornavírusoktól jelentősen eltérő picornavírust azonosítanunk egy jellegzetes vándormadár, a szalakóta (Coracias garrulus) székletmintájából (Boros és mtsai., 2013). A szalakóták vonuló madarak, április végén érkeznek vissza a Kárpát-medencébe afrikai telelőhelyükről és augusztus végén, szeptember elején vonul el. A kelet-európai állomány a telet Középkelet-Afrikában tölti (részletesen lásd itt). Az új picornavírust a mintavétel helyére utalva (Kiskunság tájegység) Kunsagivírus A1-nek (KuV-A1) neveztünk el. A KuV-A1 a jelenleg érvényben lévő ICTV (International Committee on Taxonomy of Viruses) Picornavírus Kutató Csoport (PSG) nemzetségbe sorolási szabályainak megfelelően (most már hivatalosan is) egy új picornavírus nemzetség (”Kunsagivirus”) alapító tagja.

A KuV-A1 genomja 7272 nukleotid (nt) hosszú a 3’ végén lévő poliA-farok nélkül. A genom egy 6747 nt (2248 aminosav/aa) hosszú nyílt leolvasási keretet (ORF) tartalmaz. A vírusgenom nem kódol N-terminális Leader fehérjét, emellett azonban a picornavírusokra jellemző felépítéssel rendelkezik: 5’ UTR-P1(VP0-3-1)-P2(2A1-2A2-B-C)-P3(3A-B-CD)-3’ UTR (1A. ábra).

A P1, P2 és P3 régiók 26, 26 és 28%-os aminosav egyezést mutattak a legközelebbi ismert rokon, Aquamavirus nemzetségbe tartozó, 5’ UTR-P1(VP0-3-1)-P2(2A1-2A2-B-C)-P3(3A-3B1-3B2-CD)-3’ UTR genom felépítéssel rendelkező Aquamavirus A1-el (előző nevén seal picornavirus 1-el). Az aquamavírusok északi tengeri fókák (Phoca vitulina) ismert picornavírusai (Kapoor és mtsai., 2008). A rokonsági kapcsolat a kunsagivírus és az aquamavírus között a 2. ábra filogenetikai fáján is jól látható.

A KuV-A1 genomja az aquamavírusokhoz hasonlóan két 2A fehérjét (2A1 és 2A2) kódol. A 2A1 egy aphthovírus 2A-szerű, DxExNPGP-motívumot (x= bármely aminosav) (”riboszóma-ugró” hely) tartalmazó peptid. A 2A2 funkciója jelenleg ismeretlen, és csak 11%-os aminosav egyezést mutat az aquamavírusok 2A2 peptidjével (1B. ábra). Az aquamavírusoktól eltérően, ahol két 3B^VPg szabadul fel a virális poliprotein hasadása folyamán, a KuV-A1 virális polipeptid hasítási helyeinek elemzése csak egy 3B^VPg fehérje felszabadulására utalt. Azonban a KuV-A1 3B^VPg fehérjéje kismértékű, de jelentősnek mondható hasonlóságot mutatott a virális poliproteinen szomszédosan elhelyezkedő 3A fehérje C-terminális végével (1C. ábra). A kismértékű hasonlóság mellett egy konzervatív aminosav motívum (AGxVR) is azonosítható mindkét peptiden. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a KuV-A1-nek eredetileg, - az aquamavírusokhoz hasonlóan - két 3B^VPg fehérje volt, azonban a vírus evolúciója folyamán az egyik degradálódhatott, és a 3A genom régió részévé válhatott.

A KuV-A1 5’ UTR másodlagos RNS struktúrájának vizsgálata IVB-típusú belső riboszóma kötőhely (IRES) jelenlétét tárta fel (3. ábra). A struktúra rokonságot mutatott az aquamavírusok IRES-ével.

A KuV-A1 3’ UTR-je az ismert picornavírusok között a legrövidebb (25 nt).

A kunságivírus jelenlétét a rendelkezésünkre álló további 17 szalakóta székletminta egyikéből sem sikerült kimutatnunk, ami arra is utalhat, hogy a vizsgált vírusnak nem a szalakóta a természetes gazdaállata, hanem egy olyan állat, feltehetően kisemlős, amelyet a vizsgált madár elfogyasztott. További vizsgálatok szükségesek a KuV-A1 gazdaállat-spektrumának a feltárásához.

Referenciák

Boros, Á., Kiss, T., Kiss, O., Pankovics, P., Kapusinszky, B., Delwart, E. and Reuter, G. (2013). Genetic characterization of a novel picornavirus distantly related to the marine mammal-infecting aquamaviruses in a long-distance migrant bird species, European Roller (Coracias garrulus). J. Gen. Virol. 94: 2029–2035

Kapoor, A., Victoria, J., Simmonds, P., Wang, C., Shafer, R.W., Nims, R., Nielsen, O. and Delwart, E. (2008). A highly divergent picornavirus in a marine mammal. J. Virol. 82: 311-320.